A Bohém Rapszódia című filmről csak jót olvastam és aki már látta, mindenki azt mondta, hogy fantasztikus, csodálatos, kihagyhatatlan, felejthetetlen, egyszóval szuper és szuperebb, mint az eddigi zenés életrajzi (?) filmek, de nem is szuperebb, hanem inkább a legszuperebb.
Akik ezeket mondták, azoknak igazuk van.
Ez a film fantasztikus.
Nem volt bohém a rapszódia, mert a film utolsó harmadától sírva néztem. Nem azért, mert szomorú volt, nem, ez a film igazán nem szomorú, ez egy extravagáns, zseniális ember története és vele együtt a Queen története is, a világhírűvé válásuk történetén igazán nincs mit sírni. Amin lehetett volna sírni, az Freddie Mercury halála lett volna, de a film utolsó harmada nem arról, hanem a sikercsúcs csúcsáról, vagyis a Live Aid koncertről szólt.
Nem tudom, miért sírtam.
Ez a film zseniális.
Csodálatos, kihagyhatatlan és felejthetetlen.
A Vigadóban dec. 7-én újra vetítik.
Menjetek, rohanjatok, tépjétek fel a mozikat, szerezzetek jegyet, élvezzétek a zenét és ámuljatok!
Én már ámultam és ámulni fogok december 7-én újra, mert én is meg fogom nézni újra. De azt hiszem, sírni már nem fogok.
Nincs miért.
The Show Must Go On.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: