Városunkban II. Világháborús hadtörténeti kiállítás nyílt a hozzátartozóktól összegyűjtött és a környéken talált katonai relikviákból. Tegnap megnéztük és ráadásként két előadást is meghallgathattunk.
Az első haditechnikai jellegű volt, a második pedig történelmi-helytörténeti és én a második előadást vártam nagyon. A város helytörténésze beszélt, aki évekig komoly kutatómunkát végzett arról, hogy a helyi katonákat és a civileket hogyan érintette a városunkon átvonuló front, milyen pusztítást okozott és milyen áldozattal járt.
Amikor a helytörténész beszélt, közel jött a történelem. Közel jött minden, egészen közel. Bejött a szomszéd utcába, bejött a környékre, a város központjába és a vasútállomásra. Bejött a családba. Az én családomból ketten is megjárták az orosz hadifogságot, túlélték, hazajöttek és mindketten igen magas kort éltek meg. Keveset beszéltek arról, ami ott történt, de amit elmondtak, azt örökre megjegyeztem. A helytörténeti előadás nagyon sokat adott nekem, mert nem csak megerősítette mindazt, amit a rokonaimtól hallottam, hanem sok új dolgot is megtudtam, pl. most sikerült csak megismernem és megértenem az egyik családi veszteségünk történelmi hátterét is.
Az előadó korabeli képeket is bemutatott arról, hogyan indultak a katonák az orosz frontra, hogyan vagonírozták be őket, láttuk az orosz telet, szinte éreztük az orosz hideget. Belepillanthattunk a katonák szeretteikhez írt leveleibe és láthattuk a halálhírt hozó szűkszavú értesítéseket is. Az előadás közben felfigyeltem az ismerős helyszínekre, az ismerős nevekre és szinte láttam magam előtt, mi történt 1944. októberében, itt, ahol most élünk.
A mi helytörténészünk úgy beszélt a tényekről, az elesett katonákról, a hadifogságba hurcolt emberekről, városunk néhai lakóiról – akiket a szüleink akár még ismerhettek is -, hogy szinte éreztük a háborút. Közel hozta hozzánk a történelmet.
Köszönet érte.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: