A meghatódást, ha tehetném, receptre írnám fel mindenkinek. A meghatódásra való képességünk jó dolog, bizonyítja, hogy a fagyos, rideg külső világ ellenére nem lett jégszívünk és belül megőríztük a melegségünket, a jóságunkat, az emberségünket és van bátorságunk engedni, hogy ez időnként könnyekkel törjön utat magának. Jó érezni, hogy jók vagyunk, jót teszünk, szeretünk és emberségesek vagyunk. Az ember szereti jónak hinni magát és egyáltalán nem baj, ha a saját jóságától is meg tud hatódni.
Jó érezni mások jóságát, gondoskodását, emberségét és együttérzését is, mert bár a külső világ gyakran fagyos és rideg, de hiszem és tapasztalom, hogy meleg és biztonságos is tud lenni, ha az emberi kapcsolatainkkal azzá tesszük.
Ha tesszük.
Ha törekszünk arra, hogy jót tegyünk, hogy bátorítsunk vagy egyszerűen csak figyelemmel hallgassunk. A kapcsolatainkért tényleg tenni kell. Időt szánni, felhívni, beszélgetni, leülni egy kávéra, munka közben pár percre megállni és észrevenni, hogy a másik éppen megnyílna és a bizalmat féltett kincsként őrízni.
És meghatódni, amikor a jóságot magunk körül megtapasztaljuk.
Ma többször éreztem magam körül olyan jóságot, ami könnyekig meghatott.
Például a környezetemben valakinek mondtam valamit, ami nekem nem került semmibe, de ő szárnyakat kapott tőle. Amikor viszonozta valamivel, amire nem számítottam, én bizony megkönnyeztem.
Aztán valaki tegnap ígért nekem valamit és ő, aki mindig mindent elfelejt, ezt nem felejtette el és ma tényleg elhozta.
Tegnap együtt vacsoráztam egy barátommal, akit szeretek, végtelenül tisztelek és akivel a barátságunkat évtizedek óta őrízzük. Jóságához, emberi tisztaságához nem férhet kétség, örök példaképem az élet több dolgában és könnyekig meghat, milyen elnéző tud lenni az én gyarlóságaimmal szemben. Szeretnék olyan jó lenni, mint ő.
A munkahelyemen mindenki találkozott a Mikulással és kapott tőle valamit, amit megosztott a többiekkel, vagyis nyolc tagú kis közösségünkbe tegnap és ma összesen nyolcszor jött a Mikulás és egyszer sem jött üres kézzel. Valahogy mindenkinek fontos volt ez.
És folytathatnám.
Apróságnak tűnő történések, pedig nem azok. Segítenek hinni abban, hogy a világ lehet rideg és fagyos, de ha a közelünkben melegség van, akkor nem fázunk. Vagy ha mégis, vannak jó emberek körülöttünk, akikkel meg tudjuk melegíteni egymást.
Már Örkény István is megírta, hogy az ember melegségre vágyik.
Igaza van.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: