A Fegyvertelen katona című film egy második világháborús történet. Nem Advent idéjére való, ezt gondoltam róla az első negyed óra után, aztán a film vége felé megértettem, hogy de, nagyon is.
A film tele van szenvedéssel. Rengeteg benne a vér, az erőszak és az értelmetlen durvaság, rettenetesek a testi megcsonkítások és rengeteg a halott katona. A fegyvert lelkiismereti okokból nem fogó amerikai katona felcserként szolgál a hadseregben, egységét Okinawa szigetén vetik be a japánok ellen. Parancsnokai, társai nem értik őt, nem értik, mit keres a háborúban fegyver nélkül. Megalázzák, gúnyolják, brutálisan megverik, még hadbíróság elé is kerül parancsmegtagadásért.
A nehéz sorsú gyerekként felnőtt fiatal katona kitart az elvei, a hite és az isteni parancsolat mellett: Ne ölj! Az apja az első világháború túlélő katonája, bajtársai odavesztek a fronton, ő hazatért. A fiú a háború tarumái miatt eldurvult és iszákos apja mellett éppen elég erőszakot szenvedett már el és azt is látta, mivé képes válni az ember, ha fegyver kerül a kezébe. Ölni képes állattá.
Van, hogy az emberek azt hiszik, csak a másik elpusztítása árán lehet béke, lehet megnyugvás. A propaganda, a fanatizálás tudjuk, rettenetes történelmi helyzeteket hozott és tudjuk azt is, hogy a véráldozatok, a hősi halottak és az embertelen szenvedések nem oldottak meg semmit, nem hozták el a világbékét. Az erőszak erőszakot szül.
A fegyvert nem fogó, de a hazájáért tenni akaró katona felcserként lett hős, bátran, lehetetlent nem ismerve mentette a bajtársait és ő volt az, aki utolsóként hagyta el a véráztatta hadszínteret. A filmet – amely két Oscar-díjat is kapott, a legjobb hangkeverésért és a legjobb vágásért -, Mel Gibson rendezte és igaz történeten alapul, Desmond Doss történetén, aki a második világháború egyik legvéresebb csatájában 75 bajtársa életét mentette meg és hősiességéért megkapta a Kongresszusi Becsület Érdemrendet, Amerika legmagasabb katonai kitüntetését. Doss katona 86 évet élt és a film végén láthatjuk és hallhatjuk is őt.
Advent ideje van. Nekem semmi, de tényleg semmi más kívánságom nincs, csak a béke. Soha többé sehol ne legyen háború. Ne legyen szenvedés, ne legyen embertelen nyomorúság. Nekünk természetes, hogy nálunk béke van és Karácsonykor azon töprenghetünk a jó meleg lakásban a terített asztal mellett, hogy vajon mindenki elégedett-e, evett-e eleget, örül-e az ajándékának. A világ sok-sok pontján viszont háború van és ne legyenek illúzióink, rengeteg vér folyik, rengeteg az erőszak, rettenetes a szenvedés és a halott katonák értelmetlen áldozatok, mert a háború tartós békét nem hoz.
Legyen béke. A karácsonyi készülődésben felkiáltójel volt ez a film.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: