Elhittem, hogy a Mátrában nem lesz meleg.
Aki ezt mondta nekem, tévedett. Igaz, nem volt szaharai a klíma, de a hétvégén alig volt hűvösebb, mint az Alföldön.
Azt ugyan nem mondta senki, hogy szúnyogok sem lesznek, én viszont úgy gondoltam, ezt nem is kell mondani, annyira egyértelmű. Az ún. Magas-Mátrában (igen, a Magas-Tátra mintájára így nevezik), az ország legmagasabban fekvő településein és erdőiben már hogyan is lennének?
Ebben meg én tévedtem és jó nagyot.
Most nem Gyöngyös felől, hanem Pásztó irányából mentünk fel a Mátrába. Csak mondom, hogy néhány hónapja Pásztó határában láttak medvét – a hír igaz, a Nemzeti Park Igazgatósága is megerősítette -, mégpedig bocsos anyamedvét, ők nagyon veszélyesek, mert őserővel védik a bocsaikat. A cserjés, bozótos részeket szeretik, ezt megtanultam már Székelyföldön és ahogy haladtunk felfelé, egyre magasabbra, egyre kiterjedtebb bozótos, cserjés részeket láttunk, én egyre nyugtalanabbul nézegettem jobbra-balra és ez a nyugtalanság akkor sem múlt el, amikor a cserjéseket felváltották a kiterjedt erdőségek.
Pedig ezek a mátrai erdők átláthatók. A hatalmas szálfák között messze el lehet látni, jó messziről észre lehet venni bármit, mert alig van az erdőkben aljnövényzet. Észre lehetne ugyan venni a medvét ott fent a magas szálerdőkben, fenyvesekben, csak hát tudjuk, a medve 40 km/órás sebességgel képes futni, mi meg ugye nem.
Először Fallóskúton álltunk meg. Eléggé meglepődtem, amikor az alföldi meleget magunk mögött hagyva jó meleg mátrai napsütés fogadott. Aztán amíg sétáltunk a bájos üdülőfaluban, valahogy egyre melegebb lett, én pedig elkezdtem vakarózni. Kegyetlen szúnyogokkal találkoztam, akik ugyanúgy csípnek, mint alföldi testvéreik, a csípésük is ugyanúgy viszket és nekem is sikerült ugyanolyan véresre vakarni a lábam, mint itthon.
Mátraszentimrén, a Bőgős-réten nemcsak szúnyogok, hanem egészen apró repülő rovarok is a nyomunkba szegődtek, felhőszerűen követtek bennünket, de legalább nem szálltak ránk és nem csíptek meg.
Ha tehát az alföldi kánikula elől a Mátrába mennétek és a szúnyogok elől is oda bújnátok el, én megmondom az igazat: meleg is van, szúnyog is van.
Ne is ezért menjetek a Mátrába.
Menjetek a hegyekért, a völgyekért, a kilátásért, a vadvirágos rétekért és egyéb hegyi élvezetekért (gasztronómiaiért ne, mert az nincs) és az erdők árnyában élvezzétek a csendet. Medvével ne találkozzatok, viszont lássatok mókusokat a faluban a villanydróton végigszaladni és lássatok a réten olyan színes pillangókat, mint a mesében. Lássátok meg a boldogság kék madarát a Mátrában! Lássátok meg innen is, onnan is a kékesi tornyot és érezzétek a torkotokat a szívetekben, mert az ország legmagasabb pontja közelében jártok.
A meleg és a szúnyogok miatt a másfélmillió lépésből álló Országos Kéktúra mátrai szakaszán mi most nem hagytunk nyomot, de sok túrázót láttunk, akik viszont igen.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: