Hét éve már, hogy kijárok az erdei futópályára. Nem tévedek nagyot, ha úgy számolom, hogy egy év alatt átlagosan kb. 200-szor voltam kint, ez tehát a hét év alatt kb. 1400 alkalmat jelent.
Ma észrevettem valamit, amit eddig sosem láttam, pedig biztos, hogy évek óta ott van és az én utam évek óta mellette vezet el.
Sok-sok hóbogyó bokrot láttam, legalább tíz négyzetméternyi területen.
Most azt mondom, lehetetlen nem észrevenni, én mégis csak ma láttam meg. Meg is álltam, meg is érintettem a bogyókat. Nem sok volt már belőlük a bokrokon, de ahhoz biztos elég, hogy már messziről meg lehessen látni. Készítettem néhány képet is.
Az idei Advent alatt nagyon keresem az ünnephez vezető utat és keresem a szimbólumokat, amiket aztán értelmezni próbálok.
A hóbogyók szimbólumán azonnal elkezdtem gondolkodni. Mit jelenthet, hogy éppen most, éppen ma?
Apukám.
Apukám szerette, volt is a kertjében. Néhány éve hazahoztam egy kis gyökeres darabkát belőle, el is ültettem és óriásira nőtt. Én is megszerettem, azóta minden évben egy kis bogyós ág része az adventi koszorúnknak is.
Az idén nem lett része. Még októberben szinte csonkig visszavágtuk a bokrot és ezt éppen én javasoltam. Túl nagyra nőtt, túl kusza lett, alig lehetett elférni tőle.
Nekiestünk és először csak a felére kurtítottuk, aztán azt mondtam, hogy vágjuk inkább teljesen vissza.
A mi kertünk tele van hatalmasra nőtt, kusza bokrokkal. Egyikhez sem nyúltunk, csak ehhez.
Nem akkor dőlt el, hogy nem készítek adventi koszorút az idén.
Vagy talán mégis akkor.
Először örültem, amikor ma megláttam a sok hóbogyó bokrot. Aztán megijedtem, most pedig megnyugodtam.
A szimbólumot ugyanis érteni vélem.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: