Lassan tényleg hozzá kellene kezdeni az ünnep előkészítéséhez, legalább a tervezés szintjén, mondtam tegnap, advent harmadik vasárnapján. Nehéz úgy készülni, hogy szinte semmi biztos pontunk nincs, de a tervezés éppen ezért lehet akár szórakoztató is, hiszen tervezni bármit lehet.
A tervezés ugyanis most egyet jelent az álmodozással. Álmodozni meg jó.
Tegnap kétszer is szóba hoztam egy álmodozásomat, tegnapelőtt is vagy kétszer, de tulajdonképpen mióta egyszer kiálmodoztam magamból az ötletemet valamikor nyár végén, azóta nagyon sokszor szóba hoztam már.
A gondolat nemes, a tervem nemkülönben. Köze van a Mátrához és ahhoz a szándékhoz, hogy legalább egyszer egy évben egy asztalnál üljön a család, mert szép a sokasztalos karácsony is, de kipróbálhatnánk egyszer, milyen az egyasztalos.
Az egyasztalos álomkarácsonynak a részleteit is megálmodoztam már és persze időről időre szükségét érzem, hogy beszéljek róla és mindig meghallgatásra is találok, de általában egy ébresztőnek szánt egyszavas választ szoktam kapni rá: “Lottózzál!”
Nem fogok, de a tervezést ettől függetlenül tényleg el kell kezdeni, lehetőleg a való világhoz igazítva. Tegnap, advent harmadik vasárnapján el is kezdtük azzal, ami biztos, ez pedig a gasztronómia.
Miután jól megbeszéltük, hogy az idén is, mint évtizedek óta mindig, birkát fogunk főzni, azzal a megnyugtató gondolattal hajtottuk álomra a fejünket, hogy a lényeget megterveztük.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: